Túledzettség: tény vagy mítosz?

Ha komolyan edzel, biztosan kerültél már olyan szituációba, hogy fáradtságot éreztél. A kétfázisú edzés és a munkahelyi stressz következtében a teljesítményed csökkenni kezdett. A fáradtság és a rossz teljesítmény azonban gyakori jelenség  a sportolók körében. Emiatt azonban nem kell, hogy aggódj, a legnagyobb valószínűséggel nem szenvedsz túledzettségben. Csak túlterhelésről van szó, mely a sportolóknál 5 – 60 %-ban előfordulhat. A túledzettség szindrómája azonban a túlterheltséggel összehasonlítva sokkal ritkább és több tünet együttes előfordulása jellemzi, melyek az alapvető hormonális, immunológiai, neurológiai és pszichológiai problémákra vannak hatással. [1] [2] [3] [4]

Mi az a túledzettség?

Általánosságban elmondható, hogy a sportolók azért edzenek, hogy növeljék a teljesítményüket. A teljesítmény megnövekedését azzal érik el, hogy növelik az edzés intenzitását és nehézségét. Ez a terhelés azonban csak akkor bírható, ha a sportoló pontosan időzíti az edzéseit, tehát az edzéstervében elegendő időt hagy a pihenésre és a regenerációra is. A túledzettség kialakulásának elsődleges oka ugyanis a nem elegendő pihenés és a túl sok edzés. [1]

A túledzettség szindrómájának egyik definíciója úgy írható le, mint a  test reakciója a túlzott mértékű edzésre és a stresszre, miközben a test nem pihen eleget. Ez a test különféle károsodásával járhat,  például neurológiai, endokrinológiai és immunológiai funkciókrók problémájáról  beszélhetünk, melyek hangulatingadozásokkal járnak. Némely kutatásban a túledzettséget úgy említik, mint a hiányos teljesítmény megmagyarázhatatlan szindrómáját. [5] [6]

A kialakulásának pontos okai és a probléma fejlődése azonban a mai napig sem teljesen világos, és folyamatosan végeznek különféle kutatásokat, melyek próbálkoznak pontosabban definiálni a túledzettség szindrómáját. A „szindróma” szó használatával azonban a szakemberek a probléma multifaktoriális etiológiáját hangsúlyozzák, ami annyit jelent, hogy a túlzott edzés nem az elsődleges tényező a túledzettség esetében. [5]

A túledzettség szindrómájának látszólagos nem egyértelműsége annak is köszönhető, hogy a klinikai tünetek egyénenként változóak. Problémásak továbbá a túledzettség definíciójában előforduló különbségek is, melyek az eddig végzett kutatások nem egyértelmű eredményeiből származnak. Az egyik kutatás ugyanis azt állítja, hogy a hosszútávfutók szinte 60 %-a a karrierje során mutat ki olyan tüneteket, melyek túledzettségre utalnak. Ezzel szemben egy úszókon végzett kutatás 3 – 30 %-os adatokat mutatott ki. Egy másik kutatásban a teszteket végző szakemberek arról elmélkednek, hogy ha a kutatásoknál a túledzettség fentiekben említett definícióját használnák, ezen szindróma kimutatásának valószínűsége sokkal alacsonyabb lenne. Ez az oka annak, miért van szükség további kutatásra a túledzettség területén. [5] [9] [10] [11]

A fáradtság, túlterhelés és túledzettség stádiumai

A szakértők 3 állapotot különböztetnek meg, melyek a fáradtság, a túlterheltség és a túledzettség szintjét tükrözik. A szakirodalomban olyan kifejezésekkel is jelölik őket, mint stagnálás, kiégés, kudarc, vagy az erő túlértékelése. Az első szint a funkciós túlterheltség, ezután következik a diszfunkciós túlterhelés, az utolsó stádium pedig a túledzettség szindrómája. [1]

Funkciós túledzettségnek tartanak olyan állapotot, amikor a túlzott, vagy túlságosan intenzív edzést követően gyenge sportteljesítményt nyújtunk. Ha az edzés eléri az individuális töréspontot, a sportoló túlterheltnek érezheti magát, de megfelelő hosszúságú pihenés után, és túlzott stressz nélkül a teljesítménye újra javulhat. Ez a szuperkompenzáció következménye miatt alakul így, amikor a sportoló a kiinduló értékeivel összehasonlítva jobb eredményeket mutat ki. [2]

Abban az esetben, ha a sportoló folytatja az intenzív edzéseket, és nincs lehetősége a regenerálódásra, diszfunkciós túlterheltség alakulhat ki. Az állapottal velejárhatnak pszichológiai és hormonális változások is. Mindkét esetben, a funkciós és a diszfunkciós túlterheltségnél is a sportoló teljesen felépülhet, természetesen csak akkor, ha pihenő rezsimbe kapcsol át. [13]

A diszfunkciós túlterheltség és a túledzettség szindrómája közötti különbség több tényezőben rejlik. A túledzettséget tünetek komplexuma követi, melyek hatással vannak az alap hormonális, immunológiai, neurológiai és pszichológiai rendellenességek kialakulására, ezek egyben a szervezet reakciói is a regeneráció nélküli túlzott mennyiségű edzésre és a stresszre. [13] [14]

Ezen szintek közti fő különbség azonban a felépülés idejében és a teljes sportteljesítményre kilévő hatásban rejlik. A funkciós túlterheltség olyan állapot, amikor a teljesítményünk néhány nap, esetleg pár hétig gyengébb, de megfelelő hosszúságú pihenés után már teljesen jól érezzük magunkat. A diszfunkciós túlterheltség hosszabb ideig tart, itt egész hetekről, vagy hónapokról beszélünk. A túledzettség azonban sokkal komolyabb, és hosszú hónapokra, vagy évekre van szükség a teljes pihenésre és a teljesítmény megújulására. Sok professzionális sportoló számára éppen a túledzettség jelenti a karrierje végét. A táblázatban megtekinthetitek a kiégés 3 fázisának  különbségeit. [13] [14]

Állapot	Definíció	Időtartam	Eredmény
Funkciós túlterheltség	Olyan állapot, amikor a megnövekedett edzésszám ideiglenesen legyengíti a teljesítményt, majd pihenés után újra javulást láthatunk.	Napok vagy hetek	Pozitív, többnyire szuperkompenzáció
Diszfunkciós túlterheltség	Olyan állapot, amikor az intenzív edzést követően a teljesítmény hosszabb ideig csökken, de pihenés után az teljes mértékben felépül.Megnövekedhet a pszichológiai, vagy neuroendokrinológiai tünetek előfordulása.	Hetek vagy hónapok	A tünetek és az időveszteség szempontjából negatív
Túledzettség szindrómája	Az extrém diszfunkciós túlterheltséggel megegyező állapot, a teljesítmény hosszabb ideig csökken, komolyabb tünetek és stressz jelenlétével együttesen.Nem magyarázható más megbetegedésekkel.	Hónapok	A tünetek, és a sportkarrier lehetséges befejezése miatt negatív

A túledzettség tünetei

A diszfunkciós túlterheltség és a túledzettség között klinikailag nagyon nehéz megállapítani a különbségeket, és gyakran csak a teljes mértékű pihenés utáni időszakot követően lehet meghatározni. A különbség ugyanis abban rejlik a kettő között, mennyi időre van szükség a regenerációra, nem pedig a szindróma típusa, valamint szintje közti különbségekről beszélünk. A szakemberek azonban megállapítottak néhány tünetet, melyek a túledzettség szindrómájával állnak összefüggésben. Közéjük tartoznak [1]:

• fáradtság
• depresszió
• bradykardia, a szívritmus lelassulása
• motivációvesztés

A túledzettség anaerób sporttevékenységek esetében az alábbi tünetekkel jelentkezhet [1]:

• alvatlanság
• ingerlékenység
• túlérzékenység
• tachycardia, a szívritmus felgyorsulása
• hipertenzió
• türelmetlenség, nyugtalanság

A további tünetek közé tartozik azonban az anorexia, a testsúly csökkenése, figyelemhiány, elnehezült és fájós izomzat, szorongás, vagy a reggeli ébredéskor érzett kipihent állapot hiánya is. [15] [16]

Ezek a termékek érdekelhetnek:

A túledzettség okai

A túledzettség szindrómájának kialakulásának és okának egyik megközelítése szerint lényeges az olyan organikus betegségek és tényezők kizárása is, mint a kalória redukciója, a negatív energetikai egyensúly, hiányos szénhidrát és/ vagy fehérjebevitel, vas, vagy magnéziumhiány, vagy allergia a túledzettséget kiváltó további okokkal együtt. A túledzettséget kiváltó lehetséges okok közé eközben az alábbiak tartoznak [1] [4]:

• megnövekedett túlterheltség elegendő regeneráció nélkül
• monoton edzés
• túl sok verseny
• alvászavarok
• stressz tényezők, beleértve a magánéleti jellegű problémákat is (család, kapcsolatok) és munka
• maximális kimerültség

A túledzettség szindrómájának tudományos bizonyítékai is nagyon gyengéknek mondhatóak. Például a további kiváltó okai, mint a glikogénhiány, vagy fertőzés jelenléte a testben is hozzájárulhatnak a diszfunkciós túlterheltséghez, vagy a túledzettséghez. Nem szükséges azonban, hogy akkor is megnyilvánuljanak, amikor a sportoló orvosi vizsgálaton esik át. Létezik szintén több olyan hír is, melyekben a felső légutak fertőzései vannak jelen, és azok megerőltetőbb edzések következtében is kialakulhattak, és a túlterhelt és túledzett sportolók körében is előfordulhatnak. A rendelkezésre álló tudományos információk az érvek bizonyítására azonban nem elegendőek. [17] [18] [19]

A túledzettség szindrómájának megelőzése

A túledzettség diagnosztizálására nem létezik semmilyen száz százalékos eredményt kimutató teszt, ezért nincs meghatározott folyamat sem, miként előzhetnénk meg ezt az állapotot. Napjainkban azonban az edzés monitorozására, ahogy a túledzettség szindrómájának megelőzésére is az alábbi folyamatokat használják [5]:

• visszaemlékező kérdőív
• edzésnapló
• fiziológiai szűrés
• közvetlen megfigyelés módszere

A sportoló pszichológiai szűrése és az érzékelt megterhelés értékelése szintén egyre nagyobb figyelmet kap a túledzettség szindrómájának megállapítása szempontjából. Titeket azonban valószínűleg az érdekel, mit tehettek az érdekében, hogy elkerüljétek a kellemetlen túlterhelést, vagy a túledzettséget. [20] [21] [22]

Ahogy már a fentiekben is említettük, nem létezik semmilyen megelőző intézkedés, mely létező bizonyítékokon alapulna. Az alap megelőzésnek a szakemberek a szűrővizsgálatokat és a sportolók képzését tartják. Azt ajánlják azonban, hogy tartsuk be az alábbi tanácsokat [1] [23] [24]:

• az edzés periodizációja
• az edzés terjedelmének és intenzitásának alakítása a sportoló teljesítményéhez és hangulatához
• elegendő mennyiségű kalória biztosítása a terhelés szerint
• edzés alatt elegendő mennyiségű szénhidrát bevitele
• elegendő alvás
• a mentális nyugalom támogatása
• az edzések között legalább 6 óra pihenés
• az edzés kihagyása betegség alatt, vagy túlságosan stresszes időszakban
• az extrém természeti körülmények elkerülése
• az edzés alatti terhelés változtatása

Ha szeretnénk ezt az egész témát összefoglalni, rá kell jönnünk, hogy nemcsak azzal érhetünk el túledzettséget, ha az edzéseink megerőltetőek és intenzívek lesznek. Úgy néz ki, hogy a túledzettség szindrómájának kialakulása esetében fontosak a pszichológiai tényezők komplexuma is, mint az edző és a család túlzott elvárásai, az ellenfelekkel szembeni stressz, iskolai, vagy munkahelyi terhelés a pihenés hiányával kombinálva.

A teljesítmény, a fizikai, biológiai, immun és pszichológiai tényezők rendszeres megfigyelése a legajánlottabb stratégiák azon sportolók meghatározására, akik nem képesek elfogadni az edzések alatt jelenlévő túlzott stresszt. Ennek ellenére rengeteg kutatásra van még szükség, melyek a túledzettség szindrómájával foglalkozó összes kérdésre választ tudnának adni.

Bízunk azonban abban, hogy segítettünk nektek tájékozódni a túledzettség, fáradtság és túlterheltség problematikájában. Írjátok meg nekünk kommentben, ti mivel harcoltok a fáradtsággal szemben az edzések során, tudassátok azt is, hogy hány  nap pihenést iktattok be a hét során. Ha a cikkünk felkeltette az érdeklődéseteket, ne habozzatok és osszátok meg másokkal is.

Források:

[1] Jeffrey B. Kreher, Jennifer B. Schwartz - Overtraining Syndrome - A practical Guide – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3435910/

[2] Jeffrey B. Kreher - Diagnosis and prevention of overtraining syndrome: an opinion on education strategies – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5019445/

[3] Meeusen R, Duclos M, Gleeson M, Rietjens G, Steinacker J, Urhausen A. Prevention, diagnosis and treatment of the overtraining syndrome: ECSS Position Statement “Task Force” – https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/17461390600617717

[4] Meeusen R, Duclos M, Foster C, et al. Prevention, diagnosis, and treatment of the overtraining syndrome: joint consensus statement of the European College of Sport Science and the American College of Sports Medicine. – https://europepmc.org/abstract/med/23247672

[5] Romain Meeusen, Susan Vrijkotte, Kevin De Pauw, Maria Francesca Piacentini - Overtraining Syndrome – https://www.aspetar.com/journal/viewarticle.aspx?id=120#.XPTHxYgzY2w

[6] R. Budgett - Review of Overtraining Syndrome by British Olympic Medical Centre – https://bjsm.bmj.com/content/bjsports/24/4/231.full.pdf

[7] Romain Meeusen, Martine Duclos, Carl Foster, Andrew Fry, Michael Gleeson, David Nieman, John Raglin, Gerard Rietjens, Jurgen Steinacker, Axel Urhausen - Prevention, Diagnosis, and Treatment of the Overtraining Syndrome: Joint Consensus Statement of the European College of Sport Science and the American College of Sports Medicine – https://www.sportgeneeskunde.com/files/bestanden/Meeusen%20et%20al%202013%20Overtraining%20Consensus%20ECSS%20ACSM.PDF

[8] Phil Maffetone - The overtraining syndrome - – https://philmaffetone.com/the-overtraining-syndrome/

[9] Morgan WP, Brown DR, Raglin JS, O’Connor PJ, Ellickson KA. Psychological monitoring of overtraining and staleness. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1478455/

[10] Lehmann M, Foster C, Keul J. Overtraining in endurance athletes: a brief review. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8350709

[11] Hooper S, MacKinnon L, Hanrahan S. Mood states as an indication of staleness and recovery. – https://www.researchgate.net/publication/232566189_Mood_States_as_an_indication_of_staleness_and_recovery

[12] Raglin JS, Morgan WP. Development of a scale for use in monitoring training-induced distress in athletes. – https://www.thieme-connect.com/products/ejournals/abstract/10.1055/s-2007-1021025

[13] Meeusen R, Duclos M, Gleeson M, et al. Prevention, diagnosis and treatment of the overtraining syndrome: ECSS Position Statement Task Force. – https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/17461390600617717

[14] Halson SL, Jeukendrup AE - Does overtraining exist? An analysis of overreaching and overtraining research. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15571428/

[15] Nederhof E, Lemmink KA, Visscher C, Meeusen R, Mulder T. - Psychomotor speed: possibly a new marker for overtraining syndrome. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17004845/

[16] Kenttä G, Hassmén P. - Overtraining and recovery. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9739537/

[17] Rowbottom DG, Keast D, Goodman C, Morton AR. The haematological, biochemical and immunological profile of athletes suffering from the overtraining syndrome. – https://link.springer.com/article/10.1007/BF00634379

[18] Gleeson M. Immune function in sport and exercise. – https://www.physiology.org/doi/full/10.1152/japplphysiol.00008.2007

[19] Nieman DC. Immune response to heavy exertion. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/913488

[20] Foster C. Monitoring training in athletes with reference to overtraining syndrome. – https://pdfs.semanticscholar.org/5962/9df5a87418e5653956d54bf8630a102544ae.pdf

[21] Kentta G, Hassmen P. Overtraining and Recovery. – https://www.researchgate.net/publication/13545392_Overtraining_and_recovery_A_conceptual_model

[22] Morgan WP, Costill DL, Flynn MG, Raglin JS, O'Connor PJ. Mood disturbance following increased training in swimmers. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/3173050

[23] Armstrong LE, VanHeest JL.The unknown mechanism of the overtraining syndrome: clues from depression and psychoneuroimmunology. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11839081/

[24] Robson P. - Elucidating the unexplained underperformance syndrome in endurance athletes: the interleukin-6 hypothesis. – https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12895132/